VERSEK KICSIKNEK

Nincs több egyes

Haza mennék, itt az óra,

unalmas már a tanóra.

Megtanultam én már mindent,

a fejemben csöpp hely sincsen.

Legalább a Nap kisütne,

hogy kijussak a zöld fűre.

Kitört épp a cerkám hegye,

dogámat is egye fene!

Inkább alszom nyitott szemmel,

de üldöz egy rémes vegyjel.

Ellopták ma a ratkámat,

nem javítok, minden hármas.

Azt mondták, hogy az is jó jegy,

nincs több egyes, nekem jól megy.

Vajon hol a tornazsákom,

elhagyhattam, de nem bánom.

Úgyis szorított a cipő,

újat venni van még idő.

Ebéd után hazamegyek,

hosszú tanév Isten veled!

Hársak lombján leng a lég

Elhervadt a Napsugár,

eső csöppen, víz szitál,

esőkabátban a rét,

hársak lombján leng a lég.

Görbe tükör a meggyszem,

mikor a víz rácseppen,

kicsi cinke belenéz,

- ez a sasorr én lennék?

Levél alá bújt a pók,

gyöngyöznek a pókhálók,

három szem a szélre jut,

kettő meg középre fut.

Párbajoznak odafenn,

villog a kard, csattan, zeng,

boszorkányok s ördögök

között a viszály örök.

Elhervadt a Napsugár,

eső csöppen, víz szitál,

esőkabátban a rét,

hársak lombján leng a lég.

Cin-cin

Egy macska egér akart lenni,

és cincogni tanult,

egy cincérhez járt logopédiára,

hetente kétszer cudarul.

'Cin-cin' ez a helyes kiejtés,

serényen gyakorolták,

akadt házi feladat is,

s cincogó mondatalkotás.

Meg is tanulta a leckét őkelme

és hibátlanul cincogott,

majd az egérlyukhoz osont hangtalan,

hátha így több egeret fog ott.

'Cin-cin' suttogott be a lyukba,

mire egy hang válaszolt miau-t,

mert az egér is logopédiára járt,

csak ő éppen nyávogni tanult.

Téli erdő

Téli erdő görbe fákkal,

fölötte két varjú szárnyal,

károgásuk messze hallik,

egy öreg fűz földig hajlik.

Alatta langy oltalom, zöld,

karcsú életet örököl,

illat árad, bólogat már,

szűziesen száz hóvirág.

Amott a fák sűrűjében,

nyuszi ásít szendén éppen,

ugrólábán nincs nyúlcipő,

derül az ég, szép az idő.

Mohaágyon nyújtózkodna,

mára éppen ez a dolga,

pityegető cinkék szállnak,

s díszítik a fenyőfákat.

Mintha a Nap parancsolna,

előbújik egy-két gomba,

odacsalja az őzeket,

s kinevetik a vén telet.

Mókus toppan ki a fényre,

hasa korog, enni kéne,

végigszalad a tölgy ágon,

makkot szed az avarágyon.

Téli erdő görbe fákkal,

fölötte két varjú szárnyal,

károgásuk messze hallik,

egy öreg fűz földig hajlik.

Katica

Egy petty remény,

egy petty fény,

egy petty rend

és egy petty szép.

Egy petty csoda,

egy petty nyár,

egy petty szeretet,

mi csak rád vár.

Egy petty remény,

egy petty fény,

egy petty rend

és egy petty szép.

Egy petty csoda,

egy petty nyár,

hét pettyes szeretet

ni, ujjadon már!

mondóka

két karom két almafa

tenyeremben két alma

fejem a színarany Nap

hasam kanyargós barlang

hátam csónak ringató

vállamon két pintydal szól

két lábam két seprűnyél

lábfejemmel seper épp

két karom két almafa

tenyeremben két alma

fejem a színarany Nap

hasam kanyargós barlang

nyelvtörő

elmennék én

kutyavégi falunapra

faluvégi kutyanapra

faluvégén kutyagolnék

kutyanapon falatoznék

falunapon kutyavégre

falatozva néznék égre